Moziban
Épp a legérdekesebb résznél tart a film (a híres sztár iszonyatos szenvedések közepette próbálja kiszabadítani kezét egy satuból, miközben a lábát egy becsibészelt palota pincsi nyalogatja), amikor megszólal a telefonunk. Természetesen a zsúfolásig tömött, 600 férőhelyes moziban illik utolsónak rájönni, hogy a miénk szól. (Figyelem ! Film előtt feltétlenül válasszuk Beethoven V. szimfóniájának legdinamikusabb tételét egérhangon előadva csörgőtípusnak, maximális hangerőn). A bömbölő telefont húzzuk ki zsebünkből (kissé kiszórva a pattogatott kukoricát), majd hosszasan keresgéljük a gombot, amivel felvehetjük (esetleg álljunk fel a vászonról visszaverődő fény felé fordulva, ha meggyőzodtünk róla, hogy középen ülünk, vagy ha fejünk biztosan belelóg a vetítőgép sugaraiba). Hallózzunk bele erőteljesen ötször-hatszor, ismerjük fel a telefonálót, harsányan jelezve örömünket ("Szasz Béla ! Mizújs ?"). Beszéljük meg vele a film eddig látott részleteit, majd kérdezzünk rá az elkövetkezendőkre. A hallottakat hangosan ismételjük. Igyekezzünk legalább 20-25 percig telefonálni. (Ne felejtsünk el többször hangosan röhögni.) Kifelé menet hangosan szidjuk a filmet.
